Alapkőletételi okmány

Régészeti feltárási munkák, a tervezői munkák és ezt követően igen hosszadalmas, sokak számára érthetetlen várakozás után elkezdődik a templom teljes külső és belső felújítása. A munka Magyarország Kormánya és a Tiszáninneni Református Egyházkerület támogatásával, valamint a hívek adakozásával válik lehetővé. Amikor 2017. április 18-án az ezzel kapcsolatos szerződés aláírása is megtörtént, ténylegesen kezdetét veszi a mostanra ugyancsak esedékes és rég várt felújítás.

A húsvét vasárnapi istentiszteleten az úrvacsoraosztás után Dr. Fodor Ferenc lelkipásztor és Dr. Mátyás Péter főgondnok időkapszulát helyezett el a templomban. A fémhenger egy, a munka elkezdését jelző iratot, egy presbiteri névsort és a 2017. évi választói névjegyzéket tartalmaz. Az esemény nevezhető alapkő letételnek, mert az egész épületet és környezetét érintő átfogó munkáról van szó. Utoljára ilyen átfogó munka a templomon akkor történt, amikor az 1834-ben bekövetkezett földrengés után többször is javították, toronysüveget cseréltek (1853), orgonát építettek (1871), majd pedig később egy, a mostanihoz fogható széles körű felújítás következett, amikor a templom jelenlegi festett belső mennyezetdíszítést kapta (1895-96).

Kísérje imádság e hamarosan elkezdődő munkát. Csöndes fohászkodás, hogy Isten a hívek szívét is építse, s a megújulás ne csak a falakra, hanem egész belső világunkra is kiterjedhessen.

Az időkapszulába helyezett okmány szövege:

ALAPKŐLETÉTELI OKMÁNY

E templom a Szentháromság Isten dicsőségére épül újjá, akit a teljes Szentírás és református hitvallásaink – a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás – alapján az evangélium által reformált anyaszentegyházban ismertünk meg. Templomunkat szeretnénk a következő nemzedéknek úgy átadni, hogy e megszentelt falak között nekik is útbaigazítást, életértékeik megválaszolásának alapját jelenthesse Isten Jézus Krisztusban kijelentett evangéliuma.

Az 1781-ben felépült sárospataki református templom átfogó megújítása évtizedek óta esedékes volt, a gyülekezet erejéhez képest az éppen szükséges állagmegóvási munkálatokat tudta elvégezni rajta. Köszönet érte az ismert és ismeretlen elődöknek.

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi várost, hiába vigyáz az őriző.”  (Zsoltárok 127,1)

A most elkezdődő munka Magyarország Kormányának jelentős támogatásával, a Tiszáninneni Református Egyházkerület szíves hozzájárulásával és a hívek adományával vált lehetővé. Megemlékezünk arról, hogy templomépítő eleink a magyarországi protestantizmus szempontjából nehéz történelmi körülmények között vállalták e szent hajlék megépítését, de nagy elszánással, nehémiási lélekkel vitték végbe, minekutána másfél évszázadon át használt első istentiszteleti helyétől, a vártemplomtól a jezsuiták megfosztották őket. Orcánk pirulásával állapítjuk meg, hogy mi pedig ezt az általuk hátrahagyott becses szellemi és építészeti emléket nem tudtuk most saját erőnkből megújítani. Hálásak vagyunk Isten iránt, hogy mindezek ellenére a munka elkezdődhetett, s illesse e helyről is köszönet azokat, akik a felújítás feltételeinek előteremtésében a maguk helyén részt vállaltak. A templom megújulásával mégis az a csöndes reménység van szívünkben, hogy elősegíthetjük vele a ma élő, és utánunk felnövekvő nemzedékek lelki egészségét. Ezért mi, sárospataki reformátusok kérjük Istent, hogy Krisztusnak érdemeiért Lelke által belső emberünkben is építsen meg bennünket naponként, hogy templomépítő eleink eltökéltségével ragaszkodjunk református hitünkhöz. Attól el ne térjünk, s akik utánunk jönnek is, legyenek az evangélium szolgálatában, és magyar hazánk jó előmenetelének munkálásában egészséges életvitelű, és az Isten országa megismerésére nyitott nemzedék. Hálát adunk Istennek, hogy az építkezés szabad országban kezdődhetett, az evangélium hirdetésének és az egyház építésének külső akadálya nem volt.

Reménységünk, hogy a most félévezredes reformáció, benne a közelesen négyszáznyolcvan esztendős sárospataki protestantizmus továbbra is alkalmas keret lesz arra, hogy Krisztus evangéliumának terjesztésében az emberi természetünkből adódó, a lelkekben rejlő belső akadályok ellenére is naponként megújulhassunk. A mi időnkben is sok évtizeden át és sokféleképpen megvetett, de személyes gyengeségünk miatt is mellőzött Krisztus erősítsen, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Ezt az emlékiratot a szószék középvonalában a járólap alá helyezzük lezárt fém hengerbe az egyházközség 2017. évre elfogadott választói névjegyzékével és presbiteri névsorával együtt. Reménységünk van arra nézve, hogy e fémhenger tartalmával együtt hosszú időn keresztül eredeti helyén marad. Amikor pedig ismét napvilágra kerül, szívből kívánjuk, hogy a templom újbóli megújítása miatt kerüljön sor rá. Az akkor élő hívek életére csakúgy, mint városunkra, Kárpát-medencei hazánkra a Szentháromság Isten áldását kérjük.

Kelt Sárospatakon, 2017. esztendő húsvét vasárnapján

Dr. Mátyás Péter főgondnok             Dr. Fodor Ferenc lelkipásztor


Dr. Fodor Ferenc bemutatta a gyülekezetnek az időkapszulát

 

A lelkipásztor és Dr. Mátyás Péter főgondnok elhelyezte a fémhengert

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someone