A Református Egyházközség szeretettel kíván advent szent idejében áldott felkészülést a  Karácsony ünnepére. Jézus testet öltésében látjuk, hogy a Teremtő Isten „ átérzi” emberi sorsunkat. A pásztorok alakjában látjuk, hogy örömhírre vágyó sorsunkban örömhír továbbadók és örvendezők lehetünk az isteni gyermek által. Heródes alakjában látjuk, hogy a gonoszság, az önző hatalom hogyan veszélyezteti az életet, és milyen tettekre ragadtatja magát. A napkeleti bölcsekben látjuk, hogy minden fáradtságot megér, hogy kövessük életünk vezércsillagát és eljussunk a Megváltóhoz, ahol betölti szívünket a boldogság, és az ajándékozó szeretet együttléte. Karácsony áldott fordulat, hiszen az egyre korábban sötétedő napokban ismét életre kap a fény, a remény, és lelkünkben is ennek kell győzelemre jutnia.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik az év folyamán nehéz körülmények közt is készek voltak természeti és emberi katasztrófákban bajbajutott embertársaik segítésére. Imádságban hordozzuk mindazokat, akik betegség, szenvedés, gyász keserűségei között élték napjaikat. Áldást kérünk mindazokra, akik egészséget, tehetséget, erőt kaptak, hogy életükben megvalósulhassanak terveik és küldetésükkel használhassanak családjuknak, városunknak, magyar nemzetünknek. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony örökkévalóságba költözése 350. évfordulója idején megőrizzük példás, nemzedékét lelki, szellemi és anyagi javakban gazdagító életútja  emlékezetét, és neki szenteljük az Őrbottyánban októberben megöntésre került Zsuzsanna harangot, amit hamarosan elfoglalja helyét az őseink által készített toronybéli „ lakásában”. Adományokat erre a célra még köszönettel fogad a gyülekezet, és ezt a célt szolgálja majd a február 12-én megrendezésre kerülő református bál is.

Az adventi előkészület idejére és az ünnepi napokra szeretetet, békességet, kegyelemben való megújulást kívánunk, szeretettel várva testvéreinket az Úr házába és a gyülekezet közösségébe.

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.