Ludwig Mooser mester és sárospataki orgonája
Éppen 150 esztendeje, hogy 1857 június 22-én Dr. Lengyel Endre, a
sárospataki református gyülekezet főgondnoka egy új jogcímen könyvelt
el pénzt az egyház pénztárába. Az „ I-ső orgonabál jövedelme 561 forint
75 krajcár „ – mellyel létrejött „a sárospataki ref. egyházban
felállítandó orgona-alap tőkéje.” Az összeg magánszemélyek
adományaival, és különböző rendezvények bevételeivel évről évre
gyarapodott, és a gyűjtés elkezdése utáni 12. esztendőben, amikorra az
összeg megtízszereződött, elkezdődött a levelezés Ludwig Mooser
orgonaépítő mesterrel, hogy a pataki református templomba egy rangjához
méltó hangszer kerüljön. A téma megvitatásakor a presbitérium egy része
azt az elvet képviselte, hogy a meglévő pénzből egy kisebb és olcsóbb
hangszert készítsen el egy magyarországi mester, ám diadalmaskodott az
a vélemény, hogy Patakra a lehető legjobb mesterrel, és méretében is a
templom nagyságához igazodó orgona épüljön meg. Így esett a választás
Mooser mesterre, aki nem kisebb referenciával rendelkezett, mint, hogy
ő építette meg az esztergomi és egri bazilika orgonáját, és ezidőtájt
éppen a derecskei református templomba kértek tőle hangszert. Az
orgonaépítéssel járó szervezést, a német nyelvű levelezést, és az
orgona-alap adminisztrálásának hatalmas feladatát Dr. Lengyel Endre
főgondnok vállalta magára, és mindezt nagy szakértelemmel és odaadással
végezte, amit bizonyít az 1868 augusztus 18 és 1874 október 31 között,
orgona ügyben végbement levelezés.
De mivel is gazdagodott ekkor a pataki templom és gyülekezet? Milyen
történelmi háttere van ennek a hangszernek. Tóth Anna orgonatörténeti
összeállításából megtudhatjuk, hogy az orgona őse a pánsíp. A
mitológiai pásztoristen beleszeretvén a szép árkádiai nimfába
Szürinxbe, őt csábítás szándékával üldözőbe vette. Egy másik istenség,
látva a nimfa helyzetét, megmentésül a Ladon folyó partjánál nádszállá
változtatta. Pán a nádasban nem tudta megtalálni kiszemeltjét, és
vaktában vagdosta a nádszálakat, amiből aztán hangszert készített. A
sípokat először tüdővel fújták, majd a duda működéséhez hasonlóan
bőrtömlőbe helyezték, és a hangszertörténészek szerint a sípok
váltakozó megszólaltatásának megoldása egy alexandriai görög fizikus,
mérnök Ktészibiosz nevéhez fűződik, aki Krisztus előtt 250 táján élt. A
légellátást egy hidraulikus prés biztosította a hangszerhez, innen
kapta a Ciceró által is megemlített hydraulum organum, azaz viziorgona
elnevezést. Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy a világ legrégebbi
orgona-emlékével rendelkezünk, hiszen 1931-ben Aquincumban Nagy Lajos
régész az egykori római tűzoltószékház romjai közt rátalált a Krisztus
után 228-ban adományozott orgona mintegy 300 alkatrészből álló
maradványaira, és egy sírfeliraton olvasható egy rajta játszó
művésznőnek a neve is. Aelia Sabina „alakja örökké él az emberekben,
mert gyakran és kedvesen szólaltatta meg orgonáját.”Ez a hangszer 4
sorba rendezve 52 sípot tartalmazott, melynek megszólaltatható
másolatát elkészítették.
Solymosi Ferenc az orgonaépítészet történetében leírja, hogy keleten az
orgona, a „hangszerek hangszere” eleinte a cirkuszok, színházak,
királyi tróntermek kelléke volt. Európába V. Konstantin császár
jóvoltából kerül a fennmaradt adatok szerint az orgona, amikor egy
díszes, drága kivitelezésű zeneszerszámot küld ajándékba 757-ben a
frank birodalom uralkodójának. A keresztény uralkodók palotái mellet a
templomaikban is létesülnek orgonák, a források szerint 1312-ben
Velencében épült meg az első nagy méretű templomi orgona. Látható
orgonaábrázolás Szent Erzsébet imakönyvének egyik miniatúráján, és az
1200 táján keletkezett lengyel krónika feljegyzései szerint István
király és a lengyelek fejedelme találkozásakor az eseményt egy
orgánumon való játék tette méltóságteljessé. Zemplénre fókuszálva pedig
ismeretünk van a 14. századból egy tényről, Leleszen a prépost orgonát
építetett a nagyszebeni Renysper Istvánnal, aki beperelte a főpapot,
mert a kialkudott 40 aranyat, és a jutalmul beígért lovat a munka
elvégeztével nem kapta meg. De megtörtént a fordítottja is Mátyás
király idejében, amikor a veszprémi püspök Miklós mesternek előre
odaadta az orgona árát, de az még az orgonaépítés előtt a pénzzel
kereket oldott. A török háborúk nem kedveztek a művészeteknek, de még
végül említést tehetünk Kájoni János csíksomjói ferences szerzetesről,
aki nem csak zeneszerző, vallási népének és népdal gyűjtő, hanem kiváló
orgonajátékos és orgonaépítő is volt. A technikai fejlődés nyugaton
létrehozta a barokk orgona-csodákat, itthon a reformáció kezdeti
hangszer-ellenessége megszűnését követően már a romantikus
orgonaépítészet által létrejött hangszerek számítanak öregeknek. Az
orgona a 20. században kilépett a templomokból, és hatalmas
koncerttermek, zenepaloták díszévé is vált.
Ezek után lássuk, ki volt Ludwig Mooser, akit a patakiak megbíztak orgonájuk elkészítésével?
Baróti István, az esztergomi bazilika orgonistája forrásai szerint
Mooser Lajos, aki egri díszpolgárrá avatásától számítva nevét hazánkban
magyarosan használta, éppen 200 évvel ezelőtt, 1807 január 30-án
Bécsben látta meg a napvilágot Peter Anton Mooser fiaként. Nagyapja,
Joseph Anton Mooser 1731-1792 és nagybátyja Joseph Aloys Mooser
1770-1839 hírneves orgonaépítő mesterek voltak, akik a legendás J. A.
Silbermann műhelyében tanulták a szakmát. Nagybátyja Svájcban működött,
Ludwig pedig 1826-ben Salzburgban létesített üzemet, ahol pályafutása
során mintegy 120 orgona, és kb. 200 zongora készült el. Mooser mester
1854-ben Esztergomba érkezett, és 1856 augusztus 31-én Ferenc József
császár jelenlétében felszentelésre került a Székesegyház, benne a 3
manuálos 49 regiszteres, 3530 sípot tartalmazó orgona. Innen egyenes
út vezetett Egerbe, ahol bazilika orgonája elkészülte után Eger városa
1863. december 2-án díszpolgárává fogadta. Sárospatakon fellelhető
levelei majdcsak mindegyikén aláírása alatt e titulussal azonosítja
magát, sőt az elbeszélések szerint gyakran mondogatta: én már lenni
egészen magyar ember. Ami az egri borok szenvedélyes szeretetét illeti,
ez teljes mértékben igaz is volt. Fia Karl is az orgonaépítésben
jeleskedett, de miután apja Magyarországon maradt, salzburgi üzemük
később a Mauracher családi cégbe olvadt be. Mooser Mester Egerben
fejezte be az életét 1881 május 22-én, és ott is van eltemetve az Eger-
Hatvani temetőben.
A Sárospatakon hosszú évtizedekig dohos iratkötegek közt megmaradt
német nyelvű Mooser levelek még nincsenek magyarra fordítva, és
véleményem szerint az orgonakutatók előtt is ismeretlenek. Így a
vállalkozó szellemű kutatók a Szigeti Kilián szerzetes tanár által a
régi magyar orgonákról összegyűjtött adatokon túl, újdonságokra is
szert tehetnek.
Sárospatakra a templom és a helyet adó karzat méreteinek megismerése
után egy két manuálos, 24 regiszteres hangszer megépítését vállalta,
melynek bekerülési összege 6060 Forint volt. Összehasonlításként: a
hangszer mai értéke 60 millió Ft.
A hangszer átadásának éve 1871 volt. Ez az évszám Patakon a
reformátusok számára egyszerre volt szomorú, és örvendetes. Szomorúság
volt azért, mert 200 évvel azelőtt, 1671 augusztus 5-én fosztották meg
őket reformált vártemplomuktól. Több, mint 130 esztendei patrónusi
oltalmazás után, Báthory Zsófia fegyveres katonaság igénybevételével
adta azt szabad pusztítást követően a jezsuita rend kezére. Ugyanakkor
a reménység örömét is ünnepelhették, mivel 100 évvel a gyászos esemény
után beadhatták kérelmüket az 1770-ben Sárospatakot is meglátogató II.
Józsefhez egy új kőtemplom építésének engedélyezésére vonatkozó
kérelmüket, mivel az 1705 után kényszerhelyzetben létesített
sártapaszos kis templomuk már omladozófélben volt.
Fennmaradtak az egykori táviratok is, melyben a Derecskén tartózkodó
Mooser mester üzen az orgona szerkezeti elemeinek érkezéséről, és
néhány levélen látható Mooser mester viaszba nyomott monogrammos
pecsétgyűrűjének lenyomata, valamint aranybetűvel nyomtatott, nevét és
székhelyét jelző levéllezáró vinyettája. Dr. Lengyel Endre pedig
táviratban kérdezi a szerencsi állomásfőnököt, hány szekeret küldjön a
vasúthoz, aki viszontválaszában három kocsit tart szükségesnek.
Az orgonát 1871 július 4-én fényes ünnepség keretében adják át, melyet
a pataki Főiskolai énekkar hangversenye tett még emlékezetesebbé. Ám az
elkészülést követően az orgona átvételétre hivatott szakmai bizottság
számos hibát, és hiányosságot tárt fel, melynek kijavítását kéri, és
elindul egy huzavona a mester és az egyház között. Mooser mester
alkalmazta a kor számos technikai vívmányát, de hangszerei vele
születetett tipikus betegségekben is szenvedtek, mint például a
mechanika rendkívül nehéz járása, és a légellátás elégtelensége. Mooser
mester saját kezüleg írta fel az orgonaszekrény ajtajára, hogy a
megfelelő légnyomás biztosítása érdekében hány téglát kell nehezékként
a fúvóra tenni. Ennek ellenére a hangszer „léghiányos” volt, és a
későbbiekben Angster József még egy új fúvószerkezet létesítésével sem
tudott ez ellen hathatósan mit tenni. A mechanikus, csúszkaládás
rendszerű hangszer mindenesetre nagy büszkesége lett a pataki
egyháznak, és Ivánka Sámuel főiskolai zenetanár elrendelte, hogy a
gyülekezet tagjai szerdán és szombaton jelenjenek meg a templomban,
hogy vasárnapokra az orgonakísérettel való éneklést begyakorolják, és
az Istentisztelet méltóságát így oltalmazzák. A kisebb – nagyobb hibák
javítgatása és az utolsó részletek kifizetése minden bizonnyal
elmérgesítették a helyzetet, amire 1874-ben kelt levélváltásból
következtethetünk. Az orgonaszekrény díszéül szolgáló fa, görög
illatáldozati vázákat Salzburgban készítette el egy Adolf Frantzky nevű
mester, aki reklamált, hogy nem kapta még meg díjazását. Erre Dr.
Lengyel Endre következőképp válaszolt: „Tessék válaszul venni, hogy a
vázákat Mooser úr tartozik Önnek kifizetni. Mooser úrnak van ugyan még
a pataki ref. egyháznál 560 forintja, de ezen összegből addig, amíg ő
személyesen Patakra nem jön, és az általa épített orgona sok és
nevezetes hiányait tökéletesen ki nem javítja, meg nem szünteti, addig
egy krajcárt sem kap.” Az elszámolások tanulsága szerint 1874 november
7-én kelt bejegyzés szerint jelenti a főgondnok, hogy Mooser Lajost a
hátralevő 555 Ft-al véglegesen kifizettem, csak a 2 hordó bor maradt
kielégítetlen, amiből 1 hordóval Szakácsi Dániel fog megadni, a másik
hordó bort az egyház fogja megvenni.
Az orgona létesítésének nagy munkája után az egyházközség nem nagyon
nyugodhatott meg, mert az 1830-as évekbeli földmozgás az agyagtalajon
álló templom épülete, különösen is a mennyezeti boltívekben keletkezett
repedések által maradandó károsodást szenvedett, és a javítgatások
ellenére, mint életveszélyes épületet a templomot bezárták. 1894-95-ben
Katona György tervei szerint építették át a mennyezetet. Ehhez a
munkához az orgonát félig vissza kellett bontani, majd 1896-ban újra
kellet építeni. Az egyházközség szakbizottságot kért fel az orgona
állapota felmérésére, / Hodossy Béla, Dezső Lajos, Kötse István /és a
kezdetekhez hasonlóan nem az olcsóbb egri orgonaépítő Burgfeld Ferencz
olcsóbb ajánlatát fogadták el, hanem a drágább, de nagy hírrel
rendelkező pécsi Angster Józsefét. Ennek fejében az orgona feltárt
hiányosságainak megszüntetését remélték, és néhány sípsor áthelyezésére
és változtatására is sor került, de Angster is visszautalt a
konstrukciós hibákra, amelyet csak jelentős beavatkozással lehetne
megszüntetni. Ezt az egyház viszont nem akarta. Így minimális
változtatással lett ismét működőképes az új megjelenésű templomban a
Mooser orgona. Az I. világháború végén a hadianyag rekviráló bizottság
országosan elrendelte az orgonák homlokzati sípjának beszolgáltatását,
és a pataki sípok sem kerülték el sorsukat. 1927-ben ismét Angster
József cége egy új fúvószerkezetet épített be. Az egyház gondolkodott
abban is ekkortájt, hogy a Nemzeti Zenedéből kikerülő hangszert
elhozatja, és a Mooser hangszert eladja, de ez nem történt meg. A
gazdasági válság, majd a háború, utána pedig a nem egyházbarát
társadalmi rendszer jelenléte meggátolta az orgona jelentősebb
modernizálását, átalakítását. Így maradt meg a sárospataki orgona
Magyarországon az egyik legeredetibb állapotában megmaradó Mooser
hangszernek, amely átvészelte a zsákutcának bizonyult modernizációs
divatokat, és amikor újra letisztultan reneszánszát élik a hagyományos
mechanikus hangszerek, Mooser mester romantikus hangzású,
kategóriájában középnagy hangszere napjainkban egy teljes restauráláson
megy keresztül, hogy megújulva tovább szolgálhassa az Istent tisztelő
gyülekezetet, gyógyítsa a lelkeket, gazdagíthassa a művészetet, és
tanúja legyen egy hősi korszaknak, s szakrális iparművészeti tárgyként
összekössön minket a Mooser dinasztia munkáin keresztül 5 európai
országgal, melynek keleti végvárát képezi Sárospatak.
Virágh Sándor 2007. november 12.