Trianon 100

.

Június 4-én csütörtökön délután fél 5-kor, a gyalázatos Trianoni Békediktátum aláírása századik évfordulójának órájában istentiszteletet tartottunk a templomban. Felsíró harangjaink száz másodpercen át hívtak bennünket imádságra és emlékezésre. Minden szívdobbanásszerű kondulása a nemzettest mondhatatlan szenvedésére, mégis a megmaradásra emlékeztetett. Az istentisztelet keretében gyülekezetünk tagjai bevonásával felidéztük az elszakított területek főbb városait, és imádságban hordoztuk azokat, akik elszakítottságunk terheit viselik, és felekezeti hovatartozástól és pártkötődéstől függetlenül városunk polgárait, holnapunk olvasóit, és mindazokat, akiknek fáj Trianon.

Az istentiszteletet élő adásban közvetítette a Hegyalja Teleízió. Az adást megtekintheti, ha az alábbi linket kimásolva beírja a keresőbe: https://www.youtube.com/watch?v=ak2_iDPs-8c

A kiáltás ősi jussán és a kérés keresztyéni lehetőségével szívünk fájdalmát fogalmaztuk meg, ugyanakkor hálát adtunk Isten megtartó kegyelméért. Nemzetünk számára 2020 a pótolhatatlan veszteség éve. De szabad ezt az esztendőt a pozitívumok felől is közelíteni, amennyire lehet. Ne csak a 100. évfordulóra emlékezzünk, hanem a 80.-ra is, amikor a szétdarabolt nemzettest egy része visszatért.

Ne feledjük: földi világunkban és így a politikában semmi sem állandó. A történelemben a legnagyobb bukások mindig akkor történtek, amikor a hatalom elhitte magáról, hogy változhatatlan. Lelkünkben határt senki nem húzhat, az összetartozandóság érzését el nem vehetik. Ha csonka határainkat időnként elhagyjuk, a határvizsgálat végett megállunk, ha kell. A jelenlegi határok jogosságát azonban nem ismerjük el, miként a Békadiktátum érvényességét sem.

Amikor Ezékiel próféta látomásában darabjaira hullott hazáját temetetlen holtak szétszórt csontjaiként látta, Isten megkérdezte tőle: „Megelevenednek-é ezek, Embernek Fia?” A próféta a válaszadásban óvatos volt, kerülte a végleteket. Ez mindig fntos. Nem mondta, hogy igen, de az sem, hogy nem. Azt mondta: „Uram Isten, te tudod” (37,2). Ez nekünk is elég, ha nemzeti kérdéseinkre gondolunk. Hisszük, Isten tartogat még jövendőt nekünk. Úgy, ahogy ő jónak látja.

a Presbitérium

.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someone