Az elmúlt években temetőnk több fáját ki kellett vágni. A fák jó részét a múlt század elején telepítették, mára elöregedtek, több ki is száradt, de voltak olyanok is, amelyekről megállapítást nyert, hogy a törzs korhadt, szinte csak a háncsréteg tartotta. A mostanában előforduló extrém időjárás – szélviharok – során is több megsérült, nem egyszer kárt téve a síremlékekben is. Szakember tanácsát figyelembe véve évente megvizsgáljuk, van-e olyan fa, amely veszélyessé vált, és ki kell vágni. A kivágott fából tűzifa lett, melyet szétosztottunk rászoruló családoknak, de jutott belőle a Rákóczi-ház cserépkályhájának és a parókia udvarol épült pergolában lévő kültéri kemence céljaira is.

Minden fától nehéz lélekkel válunk meg, mert a szép, árnyas fák hozzájárulnak a temető sajátos arculatához. Éppen ezért gondunk van arra is, hogy a kivágott fák helyett újakat ültessünk. Március 17-én gyülekezetünk gondnokai, lelkipásztora, presbiterei és önkéntesei száz hársfa csemetét ültetett a temetőben. Bízunk benne, hogy közülük minél több megered, és az elkövetkező évtizedekben árnyékuk emlékeztet bennünket a zsoltáros szép tapasztalására: „Az Úr a te árnyékod, az Úr a te őriződ a te jobb kezed felől” (121,5).

Köszönjük minden közreműködő lelkes segítségét és nagy köszönet az adományozónak, aki hozzájárult ezáltal ahhoz, hogy a temető továbbra is megőrizhesse park jellegét, sajátos arculatát.

.

.

.

.

.

.