Diakónia

“Mid van, amit nem kaptál volna?”
(1 Korintus 4,7)

Az élet időnként helyzeteket teremt, amelyekre jó, ha egy hívő közösség megtalálja az evangélium válaszát szavakban és/vagy cselekedetekben. Lehet ilyen helyzet az, amikor valaki ráutalttá válik mások segítségére. Valljuk, hogy Isten mindnyájunk kezébe többet tett le, amint amennyit nekünk szánt. Ezt a többet továbbadásra helyezte el nálunk. Ha ezt nem tudatosítjuk magunkban, nálunk marad az, amit Isten általunk másoknak akart továbbadni: időt, törődést, pénzt, ennivalót, meleg ruhát, bátorítást, jó szót. Ha tovább tudom adni azt, amit kezembe letéve Isten másoknak szánt, az Ő sáfára vagyok, annak, akinek adtam pedig a felebarátja. Felebarát az, akinek rám van szüksége. Megtehetem, hogy nem adom tovább. Senki észre nem veszi, hiszen az enyém. Boldog ember az, aki mégsem telepszik rá, mert megértette, hogy kapta.

Ebédosztás télen

.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someone