Istentiszteletek rendje

 

Vasárnap

Istentisztelet 10 órakor a templomban

17 órakor pünkösdtől október 31-ig a templomi imateremben, október 31-től pünkösdig a Lorántffy-teremben (Kossuth Lajos út 18.) Templom17

A 10 órai istentisztelettel egy időben a Lorántffy-teremben gyermekistentiszteletre várjuk a gyermekeket.

Advent első vasárnapján, karácsonykor, böjt első vasárnapján, nagycsütörtökön, húsvétkor, pünkösdkor, új kenyérért való hálaadásra és Reformáció napján úrvacsoraosztás van gyülekezetünkben. Ezek rendjét a megfelelő időben honlapunkon közöljük.

Üdvtörténeti eseményhez kötődő ünnepek előtt úrvacsoraosztásra készülve egész hetes bűnbánati istentiszteleteket tartunk 17 órai kezdettel.

Hónap első vasárnapján 14 órai kezdettel Dorkón a templomban, valamint nagy ünnepeken.

.

Mi, miért történik istentiszteinken?

Amikor a templomba lépünk, hangolódjunk rá arra, hogy az életünknek nagy és fontos eseménye következik. Nem megszokásból megyünk oda. Törekedjünk rá, hogy időben érkezzünk a gyülekezetbe. Istent tiszteljük meg a pontosságunkkal első renden. Az istentiszteleti idő szent idő. Életünk idejéből elkülönítjük azt Isten számára. A pontatlanság méltatlan hozzá, ráadásul másokat zavar.

Sárospatakon szép szokás, nem csak istentiszteleti helyen gyakoroljuk, hanem a mindennapjainkban – utcán, üzletekben, hivatalokban – is, hogy egymást “Áldás, békesség” köszöntéssel üdvözöljük. Erre a válasz: “Istennek dicsőség!” Ápoljuk, és ne adjuk fel ezt a hagyományt.

Befogadó közösség vagyunk, de kérjük, megjelenésükkel is tiszteljék hagyományainkat. Fedetlen, vagy hiányosan fedett testtel (rövidnadrág, mezítlábas papucs, túlzottan rövid, térd fölött érő szoknya, trikó, hivalkodóan kivágott blúz stb.) ne jöjjünk a templomba. Ezt más felekezetek istentiszteleti helyén is figyelembe vétetik. Templomunk előterében van néhány vékony kendő és sál, melyekkel hölgyek felső testüket az istentisztelet vagy templomlátogatás idejére befedhetik.

Gyermekkorunkban megtanultuk, hogy mielőtt helyet foglalnánk, összetett kézzel röviden megállunk és pár másodpercig fohászkodunk, hogy Isten adjon olyan üzenetet, ami útmutatást ad. Vegyük észre ismerőseinket, örvendezzünk annak, hogy annyiféle ember mind ugyanazon cél végett jön a gyülekezetbe: a szent Isten találkozást készített számunkra.

legújabb 008Istentisztelet megkezdése előtt az orgona általában szól. Más hangszerrel is lehet kísérni a gyülekezet énekét, de a leginkább meghonosodott hangszer az orgona. Szokták a “hangszerek királynőjének” is nevezni. Semmilyen szép és értékes hangszer nem ér azonban semmit, ha a gyülekezet az istentiszteleteken nem énekel. Nagy öröm, hogy hangszerünk pár évvel ezelőtt újjáépült. A folyamatos odafigyelés, karbantartás, időnkénti hangolás az egykori építő, az újjáépítők előtti főhajtás, és a mindenkor élő gyülekezet számára kötelezettség.

Ha olyan ismerős van közelünkben a templomban, akivel pár szót szeretnénk váltani, lehetséges. Templom7De vegyük figyelembe, hogy lehetnek a közelünkben olyanok, akik szeretnének elcsöndesedni Isten előtt, s a beszéd zavarhatja őket. Legyünk figyelemmel rá.

Ha felfedezünk valakit, akit még sosem láttunk a gyülekezetben, szólítsuk meg. Az úrasztala belső felén lévő kis polcon vagy a bejáratoknál elhelyezett asztalkán szokott lenni néhány vendég énekeskönyv, adjuk a kezébe. Bizonyára nekünk is jól esne, ha ismeretlen helyen észrevennének bennünket és szeretettel viseltetnének irántunk. Az apró gesztus azt kommunikálja az idegennek, hogy gyülekezetünk befogadó közösség.

Ügyeljünk rá, hogy mobil telefonunk ne maradjon hangos üzemmódban, mert megzavarhatja az istentiszteletet.

A lelkipásztor viselete a lelkészi palást. Kálvin a kor polgári ünnepi öltözetében hirdette az igét, nem volt a mai értelemben vett  jellegzetes, megkülönböztető lelkészi öltözete. A mostani forma talán a XVII. században alakult ki. A reformáció korában nem volt ilyen megkülönböztető viselet. A palástviselet Kárpát-medencei lelkészi öltözet. A Kárpát-medencén kívüli nem magyar református egyházakban a lelkészek más viseletet hordanak. A palást nem a lelkész megkülönböztetett voltára utal, sokkal inkább kifejezi, hogy jelképesen elfedezi azt, ami emberi. A lelkész csak akkor hord palástot, ha az Ige szolgálatában funkciója van. Akár istentiszteleten sem szükséges viselnie, ha pl. csak a hirdetéseket mondja, de az igehirdetést nem ő végezte, hanem másik lelkész. Református gondolkodásunkban törekszünk arra, hogy a lelkipásztor ne “ceremóniamestere” legyen az istentiszteleti cselekménynek, hanem amennyire csak lehet, lépjen vissza, s irányuljon minden annak felmutatására, hogy a Szent Isten jár közöttünk.

A harangszó elhangzása után a presbitérium a lelkipásztorral együtt bevonul a templomba. A presbiterek elfoglalják helyüket a szószékkel szemben lévő padsorokban, a lelkipásztor felmegy a szószékre.

Az alábbiakban röviden felsoroljuk, hogy mi történik ezután.

.

Az istentisztelet menete

1.  A lelkipásztor apostoli köszöntéssel kezdi az istentiszteletet, ekkor a gyülekezet feláll. Ezzel kinyilvánítjuk Isten iránti tiszteletünket. Amiképpen embertársunk iránt is ki tudjuk fejezni a tiszteletünket azzal, hogy felállunk előtte, úgy Isten iránt is így fejezzük ki. Vannak gyülekezetek, amelyekben a lelkész és a presbitérium bevonulásakor felállnak.

2. A fennálló éneket is ezért énekeljük, hogy Isten iránti tiszteletünket a testtartásunkkal kinyilvánítsuk. Mi, emberek, emberi módon tudjuk a tiszteletadást megtenni, de ha szívvel, és nem csupán megszokásból tesszük, Isten jól érti. Aki iránt tiszteletünket ki akarjuk nyilvánítani, az előtt felállunk a helyünkről. Nem csak éneklés ideje  alatt tesszük ezt, hanem a későbbiekben akkor is, ha Isten szavát hallgatjuk a Bibliából, vagy imádságunkkal megszólítjuk Őt, vagy válaszolunk szavára. Külső megjelenésünkkel és belső odaszánásunkkal együtt tiszteljük Istent. A fennálló ének egy énekvers szokott lenni. Az énekeket a kirakótáblán is feltüntetjük, ha a lelkipásztor kétszeri bejelentését véletlenül nem vagy nem jól értenénk. Templom13

3. A gyülekező ének vagy derekas ének több énekversből áll. Az éneklés az istentiszteleten imádság. Nem saját szavainkkal, hanem az énekírók szavaival mondjuk el imádságainkat. Ezzel a lelkülettel énekeljünk. A több versből álló gyülekező éneket színesebbé, Isten dicsőségét szebben kifejezővé teheti, ha az orgonista nem minden énekverset ugyanazon regisztrációval játszik. Vannak olyan énekeink, amelyeket responsorikusan is lehet énekelni. Időnként lehet élni ezzel az énekkincsünkben rejlő lehetőséggel.

4. Rövid fohász következik, amivel a lelkipásztor az Úr áldását kéri a gyülekezetre.

5. Hosszabb bibliai rész, az ún. lectio felolvasása a az igehirdetés textusára irányítja a figyelmet, azzal finom belső összefüggésben van, amire az igehirdetésben ki is szoktak térni. Ez Isten megszólító szava is egyben. Ha az igeszakasz hosszú, a lelkipásztor leülteti a gyülekezetet.

6. Ha Isten szól, arra választ is vár. Választ szavainkkal és a hétköznapjainkban cselekedeteinkkel adhatunk. Itt most szavunkkal adunk választ az imádságban. Ezt az imádságot szokás prófétai imádságnak is nevezni. Tartalmát tekintve megfogalmazódik benne a bűnbánat. Mert hogyan is járulhatnánk oda hozzá, ha nem tisztít meg bennünket. A lelkipásztor imádságát gondolatban a hívek is követik, ezáltal nem marad egyéni imádság. Az imádság alatt a gyülekezet összetett kézzel és meghajtott fővel áll, ezzel is kifejezésre juttatja az Úr iránti tiszteletét.

7. A prédikáció előtti ének közös imádság azért, hogy Isten szólaljon meg, használva ebben az igehirdetést.

8. Az igehirdetés alapigéjének, textusának felolvasása következik ezután. Ez rövidebb szentírási rész szokott lenni, mint a lectio. Az alapige – amint a neve is elárulja – “alapját,” gerincét képezi az igehirdetésnek, annak kifejtése alapján szól. Templom16

9. Református istentiszteleti gyakorlatunkban az istentisztelet fő része az igehirdetés. Ezért is van minden református templom eszmei középpontjában – ahová a figyelem irányul -, a szószék. A római katolikus mise fő része az áldozat bemutatása. Templomépítészetükben azért van náluk fő helyen az oltár. Nálunk a szószék. Az úrasztala funkciója sem azonos az oltáréval. A római katolikus oltárhoz ereklye tartozik, a miénkhez nem. A római katolikusok jelképrendszerében Krisztus trónusának vagy magának Krisztusnak a szimbóluma. Mi úrvacsoraosztásokkor és keresztelésekkor használjuk. DSC02068Nem kell túldíszíteni, elegendő, ha egy Biblia van rajta. Esetleg egy nem nagy méretű diszkrét, lehetőleg fehér virágból készített kompozíció. Isten nem hivalkodó, de gyönyörű teremtménye a fehér virág. Nálunk tehát a szószék van központi helyen. Reformátoraink úgy fogalmaztak, hogy a prédikáció Isten szava (predicatio est Verbum Dei). Hallgassuk azzal az igénnyel mindenkor, hogy ott az emberi szón keresztül, azt mintegy eszközül használva, Isten szól hozzánk.

10. A prédikáció elhangzása után a lelkipásztor imát mond. Kövessük gondolatban a szavait úgy, mint egyéni imádságunkat.

11. Az Úrtól tanult imádság (“Mi Atyánk…”) ehhez kapcsolódik, amit közösen, hallható szóval mondjuk együtt.

12. Isten nem csak szavainkkal akarja hallani hálaáldozatunkat, amit imádságban fogalmaztunk meg, hanem lehet a hálaadásnak része az is, ha anyagi javainkból adunk vissza  Istennek abból, amit kaptunk tőle. Az adakozásra való felhívás tehát nem kéregetés, hanem hálás megemlékezés arra a sok jóra, amit Istentől kaptunk, s ezért az istentiszteleten belül megvan a helye annak, hogy hálánkat ily módon is kifejezzük. Perselyadományunkat készítsük el odahaza előre 2Kor 9,5 szellemében. Nem szép látvány a persely előtt pénztárcájukban guberáló embereket látni.

12. Ezt követően a lelkipásztor áldást mond a gyülekezetre. Az áldás a kérés minősített formája ebben az összefüggésben. A felemelt kézzel mondott áldás a bibliai időkbe vezető testtartásra utal vissza.

13. A hirdetések a gyülekezet előző heti eseményeire és a következő hét, vagy nagyobb időszak időszerű tudnivalóit, gyülekezetet közvetlenül érintő híreit tartalmazza.

14. A záró ének szintén közösen elmondott imádság. Az énekversek kapcsolódnak az elhangzott igehirdetéshez. A lelkipásztorok ügyelni szoktak arra, hogy istentiszteleti énekrendünkben legyen zsoltár és dicséret.

Templom8Az énekeskönyvünkben lévő 150 genfi zsoltár a bibliai zsoltárok fordítása. Közös énekkincsünk a világ református egyházaival. Magyar nyelvre történt fordításuk az egyetemes református örökséget jellegzetesen magyarrá formálta, hiszen a zsoltárok magyar nyelven való éneklése némely helyen kettős értelemben vett hitvallás: bizonyságtétel az Örökkévaló Istenbe vetett hitünk mellett, másfelől magyarságunkról való tanúságtétel is. A dicséretek két részre oszthatók. Vannak magyar énekek és vannak nem magyar szerzőktől származó dicséretek. A magyar dicséretek különösen is becsesek nekünk, mert a zsoltárok mellett ezek állnak szívünkhöz legközelebb, hiszen eleink szerezték őket. De fontosak a nem magyar dicséretek is, mert azok pedig a világ más keresztyén közösségeivel kötnek össze bennünket, s ezért időnként ökumenikus dimenziót is hordoznak. Énekeskönyvünk szöveg és dallam anyaga magában hordozza egyházunk sajátosan magyar és sajátosan világtávlatú történetiségét. A genfi zsoltárokkal és a nem magyar eredetű dicséretekkel a reformáció világtávlatú örökségének vagyunk részesei, míg a magyar dicséretek sajátos magyar egyházi helyzetünk hitvallásos irodalmi és zenei lecsapódásai.

Kétnapos nagy ünnepeinken áldásvétel előtt (karácsony, húsvét, pünkösd) ünnep első napján délelőtt a Himnuszt, másodnapján a Szózatot is énekeljük. Ugyancsak esztendő utolsó istentiszteletén és az év első istentiszteletén.

.

A Református Énekeskönyv

Istentiszteleteinken a sárospataki gyülekezet az 1948-as Református Énekeskönyvet használja. A Kárpát-medencében több helyen a Harmadik Magyar Református Világtalálkozóra 1996-ban megjelent Magyar Református Énekeskönyvet használják.

Középméretű énekeskönyv

Református Énekeskönyv, 1948

Elismerjük, hogy az 1996-ban megjelent Magyar Református Énekeskönyv számos előnnyel rendelkezik. Különösen is örvendetes, ha kárpátaljai és erdélyi gyülekezetek áttértek a használatára. E két régióban ugyanis a korábbi énekeskönyveikben használt énekanyag szövegében és dallamában összességében gyengébbnek mondható, mint a Magyar Református Énekeskönyvé.

Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy az 1948-ban kiadott Református Énekeskönyv igényesebb az 1996-ban kiadott Magyar Református Énekeskönyvél. Utóbbinak az 1996-ban megrendezett református világtalálkozóra kellett megjelennie. Ez az igény önmagában nemes célkitűzés volt, ám a megjelenés szoros időkorlátok közé szorítása nem volt szerencsés. A leszakadt egyháztestek ragaszkodtak olyan, a gyülekezeteikben széles körben ismert és népszerű énekekhez, amelyek szövegének és dallamvilágának minősége nem volt arányban népszerűségével. Ezért az Anyaország gyülekezeteinek nem előrelépés a használata. Kár, hogy a rendszerváltáskor, amikor a határok átjárhatóvá váltak, és az egymástól erőszakkal elszigetelt egyháztestek végre találkozhattak, nem mondódott ki; amiképpen mindenikünknek egy édesanyja van, úgy létezik a magyarság számára is anyaországi reformátusság, melynek van egy énekeskönyve, tehát azt fogadjuk el arra az időre, amíg a Kárpát-medence egyházzenészei és teológusai bevonásával, közös munkájuk gyümölcseként megjelenhet közös, új énekeskönyvünk.

Az eddigiek előrebocsátásával új énekeskönyv kiadását fontosnak tartjuk. Énekeinkkel ugyanis hitünket valljuk meg, s noha egy a hit (Ef 4,5), az embert érő kihívások korszakonként mégis változnak, melyekre meg kell adni a hit időszerű válaszát. Ez a körülmény teszi fontossá, hogy Istennel való kapcsolatunk új, a mi időnkben aktuális megfogalmazása hangozzon az igehirdetésben, imádságainkban, és énekelt imádságainkban: a gyülekezeti éneklésben.

Énekeinkkel kapcsolatban az alábbi szempontok legyenek szemünk előtt:

1) Énekeink szövege legyen a Szentírás üzenetéből fakadó, azzal mindenben egybecsengő, de a mai ember életkérdéseire választ adó vagy biblikus szemlélettel választ kérő, szép irodalmi stílusban megfogalmazott.  Ha ez nem valósul meg, református hitvallási iratunk, a Második Helvét Hitvallás szerint járhatunk el: “helyesen mellőzik a gyülekezetek, helyettesítvén olyan dolgokkal, melyek az Isten egyetemes egyházára nézve üdvösek” (XXIII,5).

2) Dallamuk legyen zenei szempontból igényes, ugyanakkor a gyülekezet számára énekelhető. Tudomásul vesszük, hogy a reformáció korábbi évszázadaiban, és azt megelőzően is énekeltek eleink. Ezt nem is akarván elfelejteni vagy értéktelennek feltüntetni, mégis hangsúlyozzuk, hogy énekeink dallamvilága is legyen a mai emberhez közelálló.

3) Egyházunk egysége szempontjából nem tartjuk szerencsésnek, ha az egységes énekeskönyv megjelenéséig kisebb közösségek – akár egyházkerületek – saját énekeskönyvet adnak ki. Legyünk önkorlátozók, s egymásra figyelve, teológiai, zenei és irodalmi szempontok felmutatásával teremtsük meg az egységes Magyar Református Énekeskönyv megalkotásának feltételeit.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someone