A temetésről

.

Veszteségeinkben járulhatunk Istenhez, aki adta kedves szeretteinket: nagyszülőt, szülőt, házastársat, gyermeket, unokát, testvért. Általuk formálódott és gazdagodott az életünk. Bizonyos időre kaptuk őket, s mint saját tulajdonát Isten, az élet Gazdája hazahívja őket. Ha ez megtörténik, megszűnik minden kapcsolat közöttük és közöttünk, itt maradók között. Ne tegyünk semmi kísérletet arra, hogy elhunyt szeretteinkkel bármilyen módon is kapcsolatba kerüljünk. Ne szólítsuk meg őket, mert ezt Isten nem akarja. Igazi vigasztalódás nem a beletörődésben van, nem is abban, hogy az idő majd mindent megold. Igazi vigasztalás Jézus Krisztus feltámadásának ránk vonatkozó hatásában van a Szentlélek által. Krisztusban mutatta meg Isten, hogy milyen a feltámadott élet. Jézus az első zsenge (1Kor 15,20. 23). Ennek közvetítésében szeretne gyülekezetünk azok mellé állni, akik szerettük halála miatt megkevesbítve érzik magukat.

Temetés intézésekor viszonylag rövid idő alatt megtört lelkiállapotban kell intézkedni – lehetőleg hibákat nem követve el. A temetés intézése megterhelő folyamat, amiben tőlünk telhetően segíteni szeretnénk. A temetés időpontjának megállapítása a temetkezési vállalattal való egyeztetés alapján történik.

Ha a temetés a református temetőben történik, a sírhellyel kapcsolatos mindenféle ügyintézés a Lelkészi Hivatalban lehetséges. Itt vezetjük a temetői nyilvántartást. Ha van a családnak sírhelye és újraváltása vagy a megváltása óta eltelt idő miatt megváltása esedékes, az is és minden, a temetéshez kapcsolódó költség kifizetése hivatalunkban lehetséges. Jó, ha van a család birtokában a sírral kapcsolatos korábbi befizetési nyugta vagy bármilyen igazolás. Azt kérjük, hozzák magukkal, mert a nyughely megtalálása, azonosítása gyorsabban történik.

Ha készíttetünk gyászjelentést, ügyeljünk arra, hogy ízléses, szép legyen. Ne legyen túldíszített, s ha már gyászjelentés mellett döntünk, lehetőleg ne kézzel írjuk rá az elhunyt adatait. Válasszunk olyan szentírási részletet, ami kifejezi az elhunythoz való viszonyulásunkat, utal pályafutására. A temetés bejelentésekor mindebben szívesen adunk tanácsot és segítünk.

Református szertartással végzendő temetés esetén szükséges a lelkipásztorral találkozni, amikor az anyakönyvezéshez fontos adatokon kívül az elhunyt életéről, pályafutásáról, életértékeiről elbeszélgetnek. A református temetési igehirdetés első renden nem nekrológ, ugyanakkor nem is független az elhunyt életét meghatározó dolgoktól. Igehirdetésünk középpontjában mindenkor a feltámadott Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel van, azoknak az ígéreteknek a megszólaltatása, amelyek bennünket az örök élet bizonyossága felől megerősítenek.

Jó végiggondolni előre, hogy az elhunytat kik gyászolják. Az igehirdetés végén ugyanis felsorolásszerűen őket megemlítjük. Nem név szerint, hanem rokonsági fok vagy keresztyén értékrendünkkel összeegyeztethető viszonyulás szerint.

A temetési szertartás két részből tevődik össze. Kezdődik a ravatalozóban, másik része pedig a sírnál folytatódik, s a következőképpen zajlik:

Amíg a gyászolók gyülekeznek, halk zene szólhat, ami klasszikus egyházi zene vagy református énekeinkből összeválogatott gyűjtemény lehet, amit a temetkezést végző vállalkozás az egyházzal egyeztetve biztosít.

Ügyeljünk rá, hogy a szertartás teljes időtartama alatt mobiltelefonunk elnémítva legyen.

A temetési istentisztelet kezdésekor a temetői lélekharag megkondul. Női halott esetében kettőt, férfi halott esetében hármat csendít a harang. Ekkor vonul be a lelkipásztor a kántorral együtt a ravatalozóba.

1. A ravatalozóban a lelkipásztor apostoli köszöntéssel köszönti a gyülekezetet

2. A kántor és a lelkipásztor vezetésével a gyülekezet hagyományosan a 90. Zsoltár 1. versét énekli. Temetéskor, és minden más istentiszteleten is azért éneklünk, mert református énekeink szövege tiszta, a Szentírás bizonyságtételén alapuló imádságok. Amikor tehát éneklünk, imádkozunk.

3. A lelkipásztor rövid fohászt mond.

4. Felolvassa a Bibliából az igehirdetés alapigéjét.

5. Igehirdetés

6. Imádság a gyászoló hozzátartozókért, megköszönve Istennek mindazt, amit az elhunyt személyében szerettei kaptak.

7. Közösen elmondja a gyülekezet a lelkipásztorral az Úr Jézus Krisztustól tanult imádságot (“Mi Atyánk…”).

8. A lelkipásztor megáldja a gyülekezetet

9. A gyülekezet a kántor vezetésével elénekli a 90. Zsoltár 2. versét

Ezzel a szertartás első része véget ér. A temetkezési vállalat alkalmazottai a koporsót, illetve urnát a halottszállító autóba teszik a koszorúkkal együtt. Ha a sír a ravatalozóhoz közel van, kézben viszik a koporsót vagy az urnát. Ennek mikéntjét a gyászolók a temetkezési vállalatnál pontosítják. Szükség esetén az autó többet is fordul a koszorúkkal, de ekkor már a sírnál közben folyik a szertartás. A halottszállítás a sírhoz méltóságteljes menetben történik. Ezzel tehát a szertartás első része véget ér. A második rész a sírnál történik a következőképpen:

A halott szállítók a koporsót, illetve az urnát a sírhoz viszik, ott a földre helyezik.

1. A lelkipásztor rövid fohászt mond, amiben Isten további segítségét kéri.

2. Szentírásolvasás következik, melyben a feltámadás üzenete, az ebből fakadó vigasztalás hangsúlyt kap.

3. A lelkipásztor vezetésével a gyülekezet elmondja az Apostoli Hitvallást (Hiszekegy).

4. A lelkipásztor áldást mond

5. A koporsót, illetve urnát a sírba helyezik, elkezdik a sírt behantolni. Eközben egészen addig, amíg a hant elkészül és virágok kerülnek rá, a kántor vezetésével a gyülekezet énekel. Fontos tehát a temetésre énekes könyvet hozni. Az énekléssel imádkozunk, és megvalljuk Istennek a halál fölött is győzedelmeskedő hatalmát. A virágok és a koszorúk kiválasztásakor ügyeljünk arra, hogy mely évszakban melyik virág tűri legtovább az időjárási viszonyokat. Kerüljük a műanyagvirágok és műanyag koszorúk használatát. Nem egyeztethetők össze a jó ízléssel. Ugyancsak kerüljük a református hagyományainktól idegen mécsesek, gyertyák égetését is.

6. A sír elkészültekor a lelkipásztor elköszön a gyülekezettől, meghívja a jelenlévőket a legközelebbi vasárnapi istentiszteletre, ahol a gyülekezet imádkozik a gyászolókért, s ezen az istentiszteleten jelentik meg a gyülekezetnek az elhunyt halálhírét. Miután a gyülekezettől elköszön, a hozzátartozóknak kézfogással részvétet nyilvánít.

A gyülekezethez tartozás olyan erőforrás, amivel Isten enyhíteni szeretné fájdalmunkat, s pótolni a haláleset következtében megszakadt, számunkra oly fontos kapcsolatokat. Szeretettel hívjuk és biztatjuk: tartozzon hozzánk. Ha személyes lelkigondozás szükségességét érzi, keresse a kapcsolatot velünk személyesen, elérhetőségeinken vagy a Tudja-e? – Lelki segély menüpontban leírtak szerint.

Temetőnkben hagyománya van annak, hogy a sírkövekre Szentírásból vett idézeteket vésetnek. Eleink tudták, hogy minden veszteségben vigasztalás egyedül Istennél lehetséges. Legyünk e téren is szellemi örököseik.