Diakónia

“Mid van, amit nem kaptál volna?”
(1 Korintus 4,7)

Az élet időnként helyzeteket teremt, amelyekre jó, ha egy hívő közösség megtalálja az evangélium válaszát szavakban és/vagy cselekedetekben. Lehet ilyen helyzet az, amikor valaki ráutalttá válik mások segítségére. Valljuk, hogy Isten mindnyájunk kezébe többet tett le, amint amennyit nekünk szánt. Ezt a többet továbbadásra helyezte el nálunk. Ha ezt nem tudatosítjuk magunkban, nálunk marad az, amit Isten általunk másoknak akart továbbadni: időt, törődést, pénzt, ennivalót, meleg ruhát, bátorítást, jó szót. Ha tovább tudom adni azt, amit kezembe letéve Isten másoknak szánt, az Ő sáfára vagyok, annak, akinek adtam pedig a felebarátja. Felebarát az, akinek rám van szüksége. Megtehetem, hogy nem adom tovább. Senki észre nem veszi, hiszen az enyém. Boldog ember az, aki mégsem telepszik rá, mert megértette, hogy kapta.

.