Tapasztalatok a hittanoktatásról

.

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16

Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.” 1Tim 4,6

Hittan_háziverseny_résztvevői

Hittan háziverseny résztvevői

            Szeptemberben, amikor tanítani kezdtem tudatosan ezekre az igékre összpontosítottam, mintegy vezérigeként kísértek az egész tanévben. Nehéz feladatnak tűnt első sorban az, hogy azoknak a gyermekeknek, akik talán még nem hallottak ezelőtt Istenről, hogyan és milyen módon is lehetne őket tanítani a hittanra. Ahogyan Bölcsföldiné Türk Emese hitoktató mondta: „A hitet nem lehet oktatni, sem osztályozni, a hit tanait azonban igen. De nem csak az ismeretek átadásáról szól a hittanóra….” mert mi nemcsak oktatunk, de nevelünk is.” Így igyekeztem nemcsak a tananyagot elmondani egy-egy órán, hanem kérdezgettem a gyerekeket, hogy mi a véleményük a témákban. Interaktív óráink voltak, ahol mindenki véleménye ugyan úgy számított, és ahol nem voltak rossz kérdések. Mindenről bátran beszéltünk, mert nincs tabutéma hittanórán, a mód, ahogy beszélünk, viszont nagyon fontos. Legyünk tisztelettel a téma iránt, egymás iránt és az Úristen iránt. Nem lehetek közönséges, nem bánthatom a másikat, nem káromolhatom Istent. Ha ez a három együtt van, akkor mindenről lehet beszélgetni.

A legfontosabbnak azt tartottam, hogy a Biblia világával, református hitünk alapjaival, ünnepeinkhez kapcsolódó szokásainkkal, igazi közösségi élményekkel, és hagyományos erkölcsi értékrenddel ismertessem meg diákjaimat. A hittanórák rejtett célja pedig az volt, hogy kialakuljon a gyermekekben a református identitás. Ismerjék a Bibliát, eligazodjanak benne, természetes legyen számukra, hogy minden kérdésükben vagy tanácstalan helyzetükben útba igazítást kaphatnak Istentől a Szentírás szavai által. Úgy hiszem, hogy a gyerekek lelki nevelése ezeken az órákon különösen fontos, de ez csak akkor működik jól, ha az az idő értük van és odafigyelve rájuk mindig alkalmazkodunk élethelyzeteikhez. A hittanórákon különböző énekeket tanultunk, némelyiket gitár kísérettel, mert hiszem, hogy az énekben mondott dicséretmondás is nagyon kedves az Úrnak. Óráinkon különböző játékokkal ráhangolódtunk az új tananyagra, miközben elsajátítottuk az egyénileg mondott imádságokat, de a Bibliai történetek köré épültek fel az órák.

Igyekeztem személyes kapcsolatokat is kialakítani a gyerekekkel, hogy bátran megkereshessenek bajaikkal, problémáikkal és örömeikkel. Így több gyerek is bizalmába fogadott és csak remélni tudom, hogy az én emberi méltatlanságomat az Úr a gyerekek életében mégis jóra fogja fordítani.

Fedorné Kiss Gabriella

teológus hallgató, hittanoktató

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someone