“Posset sane Deus sua potentia immediate sibi adjungere ex hominibus Ecclesiam,

sed maluit agere cum hominibus per ministerium hominum.”

(Isten ugyan az Ő hatalmánál fogva közvetlenül is egybegyűjthetné az emberek közül az egyházat,

de inkább akart emberekkel és emberek szolgálata által cselekedni.)

Második Helvét Hitvallás XVIII,1

.

Dr. Fodor Ferenc lelkipásztor, teológiai tanár

1956-ban Tiszakécskén született. Általános és középiskolai tanulmányait ugyanott végezte, teológiát Budapesten tanult. A teológia szeniora volt az 1978-79-es tanévben. Tanulmányai idején Pákozdy László Márton és Tóth Kálmán volt rá legnagyobb hatással. Segédlelkész volt Pestimrén és Kecskeméten. 1979-ben házasságot kötött Nagy Saroltával, aki 2010-ig a nagykőrösi tanítóképző tanára volt, majd a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára. Három fiúgyermekük van.
Pákozdy László Márton biztatására és ajánló levele birtokában jelentkezett németországi ösztöndíjra. Ennek eredményeképp az 1981-82-es tanévet a Münsteri Wilhelm Egyetem Református Teológiai Fakultásán töltötte. Ószövetségi tárgyú előadásokat hallgatott, úgymint bibliai teológiát, ószövetségi héber írásmagyarázatot és ivritet, valamint elvégzett egy holland nyelvkurzust is. Doktorálási kérelmet nyújtott be a Kolozsvári Teológiára (1982), amit az akkori politikai viszonyok miatt több éves késéssel kezdhetett el. A két világháború közötti időszak óta anyaországi lelkészként első ízben szerezett tudományos fokozatot Kolozsvárt (1995).
1983-2010-ig nagykőrösi lelkipásztor volt. Legfontosabb feladatának az igehirdetések, és a pásztori munka által való gyülekezetépítést tekintette, valamint ehhez kapcsolódóan a református szellemű nevelést és oktatást. Ezért állt élére annak a kezdeményezésnek, hogy az egyház igényelje vissza az 1948-ban államosított nagy hírű református tanítóképzőt 1990. októberében (ma a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara), majd ennek gyakorlóiskoláját (1992), azután a gimnáziumot (1993), majd pedig indítsa el a szakmunkásképzést (2008). Megteremtette a tanítóképző szervezeti kereteit, működési szabályzatát, tantárgyi struktúráját, vezetőinek kinevezéséről gondoskodott.
A kilencvenes évek elején a tanítóképzőben bibliaismeretet, ó- és újszövetségi bevezetést, valamint hermeneutikát adott elő és héber nyelvi fakultációt vezetett. Évente mintegy 1400 diák tanult a református egyház keretei között a nagykőrösi iskolarendszerben az általános iskolától a gimnáziumon át a főiskoláig és filiájában: Marosvásárhelyen.
Nagy jelentőségű feladat volt a nemcsak országosan, hanem Európa-szerte elismert nagykőrösi orgona felújítása (1997), melynek szervező munkáit irányította. Nagykőrösi működése idején elvégezték a templom jelentős, akkor időszerű restaurálási munkáit is (födémszerkezet javítása, héjazat cseréje), hogy a templom további nemzedékek hajléka lehessen. Az egyházközség részéről kezdeményezője és elindítója volt annak az önkormányzattal közösen benyújtott és elnyert uniós pályázatnak, melynek segítségével 2011-ben a templom külső renoválása megtörtént.
1997-2003. között a Révkomáromban (jelenleg Szlovákia) működő Calvin János Teológiai Akadémia ószövetségi tanszékén exegézist és a bibliai teológiát adott elő, valamint vezette az ószövetségi szemináriumot. A határon túli magyarságért mindig felelősséget érzett, és tevékenyen részt vállalt ügyük előmozdításában.
Részt vett hazai és külföldi (Ausztria, Németország, Svájc, Hollandia, Franciaország) egyházi és világi konferenciákon, lelkészkörben, lelkészértekezleteken előadásokat, gyülekezeti bibliaiskolai előadássorozatokat tartott. Tanulmányai, igehirdetési segédanyagai jelentek meg. 1999-ben egy hónapos kutatói ösztöndíjat kapott a Berni Egyetemen, ahol az ószövetségi monoteizmus kialakulásának körülményeivel foglalkozott.
A Dunamelléken 2002-ig kapott megbízatást különféle egyházi tisztségekre (az évszám figyelmet érdemel!). Volt egyházkerületi sajtóelőadó, majd egyházkerületi tanácsos, az egyházkerületi tanulmányi bizottság tagja, egyházmegyei iskolaügyi előadó.
2004-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán közoktatási vezető és pedagógus szakvizsgát tett.
2010-től a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem (korábban: Sárospataki Református Teológiai Akadémia) tanára, 2012-től a Bibliai Tudományok Intézete és a Mátyás Ernő Kutatóközpont vezetője, a teológus-lelkész szak szakfelelőse, 2017-ig a Sárospataki Füzetek szerkesztőségének tagja volt. 2013-2014. évben pedig a Sárospataki Református Kollégium Igazgatótanácsának tagja. Tagja a Szenátusnak, 2013-tól az Újszövetségi Tanszék megbízott vezetője. 2015-2020. között zsinati póttag. 2013-ban a teológián betöltött oktatói tevékenységének megtartása mellett a sárospataki gyülekezet hívása alapján ellátja a Sárospataki Református Egyházközség lelkipásztori tisztét is. Fontosnak tartja a kollégiumi ifjúság és a gyülekezet élő kapcsolatának munkálását. Az ifjúságnak éreznie kell, hogy minősített közösséghez, Isten választott népe közösségéhez tartozik, a gyülekezetnek pedig érezni és értelmezni kell az ifjúságtól érkező újszerű hatásokat.

.

“Haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk megtenni, azt cselekedtük.”

Lukács 17,10

– o –

.

.

Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta lelkész, egyetemi tanár

A lelkipásztor szolgálatának legközvetlenebb segítője a házastársa. Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta fő munkaterülete nem az egyházközség állományában van, hanem a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai és Keresztyén Neveléstudományi Intézetének tanára (Bővebben: http://srta.hu/faculty/fodorne-nagy-sarolta).  Lelkészfeleségként tartja a vasárnapi gyermekistentiszteleteket, ő készíti fel a fiatalokat a konfirmációra, tevékenyen részt vesz a Nőszövetség munkájában, valamint szervezi és irányítja a nyári gyülekezeti gyermektáborokat.

– o –

.

.

Orgonista

.

Sipos István

Születése óta – 1962-től – Sárospatakon él. Öt évesen kezdett el zongorázni, az első “tanára” édesapja, hangszere egy öreg, nagyapjától örökölt harmónium, az első összhangzatosan játszott zenemű pedig a magyar Himnusz volt. Szülei, nagyszülei pedagógusok voltak, s a távolabbi ősök között nem egy református lelkész, kántortanító volt. A sárospataki zeneiskolában 15 évig zongorázni és 6 évig klarinétozni tanult, később – már felnőttként – kamarazenészként és korrepetitorként is részt vett az iskola munkájában. Szülei és tanárai zenei pályára szánták, de – így fogalmazott – “önfejűségem és más irányú érdeklődéseim miatt nem akartam vállalni a napi több órás gyakorlást,” így a zene nem lett számára “foglalkozássá”, viszont egész élete legmeghatározóbb tényezője maradt a mai napig.

A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Számítógéptechnikai Intezetében szerzett mérnöki diplomát, “Számítástechnikai Eszközök” szakon. Dolgozott múzeumokban, önkormányzatnál, bankban, tanított szakközépiskolában, jelenleg az Árpád Vezér Gimnázium rendszergazdája.

Két felnőtt és egy gimnazista gyermeke van.

A 80-as évek végétől – Bolvári Zoltán tanár úr nyugállományba vonulásától – templomunk orgonistája.

Élete másik legállandóbb és talán legmeghatározóbb tevékenysége a 8kor Színház küldetésében való részvétel, melynek zenei rendezője, hangmestere, stúdiózenésze és néha előadója is. Barátaival több mint 27 éve hirdeti a világban szétszórt magyar nemzet összetartozásának fontosságát – bejárva a nagyvilágot Tusnádfürdőtől Los Angelesig -, s ez a szolgálat szabja meg mindennapjai mentét, időbeosztását.

– o –