Gyermekistentisztelet

.

„A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.”
(Péld 13,14)

Levél a szülőknek

Miért hozzák gyermekeiket a gyermekistentiszteletre?
amelynek
Időpontja: vasárnaponként délelőtt 10 óra
Helyszín: Lorántffy terem
Korcsoport: 3 – 13 évesig

Fáradt, megtört édesanya sóhajtott fel kamaszodó lánya miatt: „…pedig mi mindent megadtunk neki…!” Sok anya és apa érez így: „erőnkön felül igyekeztünk megadni neki mindent, külön órákra járattuk, saját szobája volt, jóra neveltük, jól is viselkedett, …aztán hirtelen történt valami, és azóta nem bírunk vele…”

Ez minden kamasszal előfordulhat, „még a legjobb családokban is”. De a kérdés az, hogy ezekre a válságos időkre milyen lelki-érzelmi-értelmi „ellátmányt” adunk gyermekeinknek, amiből akkor is meríthetnek, amikor mi nem vagyunk mellettük?! Hol keresnek akkor megoldást?! „Hátizsákjukba” teszünk-e „hamuban sült pogácsát”, amelyből egy morzsányi is életet jelent? Ez a hamuban sült pogácsa Isten beszéde, az ige.

Legnemesebb áldozatainkat és szülői törődésünket olyan könnyen „felülírja” egy rossz társaság, egy felelőtlen kortárscsoport. Gyermekeinket szó szerint behálózza az internet ezer és millió szálból szövődő ellenőrizhetetlen információhalmaza, kilátástalan helyzetbe sodorhatja egy betegség, váratlan tragédia vagy egy mély csalódás. És akkor?! Mi történik akkor?! Ezek az idők próbálják meg őket, és valamelyest a szülők nevelésének értelmét is. Akkor marad-e kapaszkodójuk? Ki tudják-e kerülni a „halál-csapdákat” az élet útján? Igen! Jó eséllyel igen, de csak akkor, ha előzőleg az élet forrásából bölcs tanítást merítettek. Tanulják felismerni és megkülönböztetni a Jó Pásztor hangját a tolvajétól! Ne ámítsuk magunkat, ezt nem helyettesítheti semmi! Isten az ő igéjében rejtette el az életbölcsességet, amellyel kikerülhetők a halál csapdái. Ilyen köznapian egyszerű az élet titka, hogy szinte botrány, és ilyen könnyen hozzáférhető, hogy mindenkié lehessen! Csak hinni kell benne. Nem akármiben kell hinni, hanem csak Benne, és úgy, ahogyan Ő azt mondta, mert csak így kikerülhetők ki a halál csapdái. Isten az ő igéjében rejtette el az életerőnket! A halálos erőket – vagy ahogy a fenti mottó fogalmaz: „a halálos csapdákat” – egyetlen erő győzi le, Jézus Krisztus feltámadásának ereje. Ez az erő a világban küzd, hat, munkálkodik, erő feletti erővel ruház fel test-lelki szenvedőket, öntudatra ébreszt megalázottakat, bátorrá tesz félénk szívűeket, távlatokat nyit bezárt sorsúaknak, és végső soron feltámasztja a halottakat. Ez az erő igazságszeretővé tesz, és az igazság szolgájává. Segít különbséget tenni a jó és rossz között, az igaz és a hamis szavak között. Ez az erő készíti a jövendőt.
A gyermekkori istenközelséget visszavágyó, de azt immár nem találó felnőtt ember fájdalma sajdul fel Ady Endre: A Sion-hegy alatt c. költeményében:

[…]
“Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”
“Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
[…]

Olyan jó lenne, ha gyermekeinkből nem élet-kárhozott felnőttek lennének, és nem ilyen halálos felejtéssel kellene keresniük Őt, akihez most még természetesen tudnak beszélni. Hadd hallják a „bölcs tanítást”, az Isten szavát! A bölcsesség nem okosság. A bölcsesség az istenfélelemből fakad. Nem lehet máshol megszerezni, csak Istennél. Salamon, az ifjú király uralkodása kezdetén kérhetett Istentől, amit akart. Ő nem gazdagságot kért, nem ellenségeinek legyőzését, nem is hosszú életet, hanem bölcsességet kért. – És megkapta. Sőt a bölcsességgel együtt megkapta mind azt is, amit nem kért. Isten így ajándékoz!
Jöjjenek a szülők, és hozzák gyermekeiket a templomba, a gyülekezetbe. Jöjjenek együtt! A vasárnapi istentisztelet 10 órakor kezdődik. Az első néhány percet együtt töltik szülők és gyermekek a templomban. Az igehirdetés előtt a gyermekek csoportosan átvonulnak a Lorántffy terembe (templom melletti gyülekezeti terem) gyermekistentiszteletre, ahol gyermekek számára érthető módon hallhatják az ige tanítását. Énekkel, imádsággal, játékkal zajlanak ezek a foglalkozások, és ők is áldással térhetnek haza. A kicsinyekkel beülhetnek felnőtt hozzátartozóik is. A felnőtt istentisztelet végén jönnek a szülők, és együtt mehetnek haza a vasárnapi ebédasztalhoz. (Mindenkinek kerül vasárnapi ebéd is az asztalára!)
Isten az ő igéjét nem „szerelmeskedő éneknek” adta, amely szórakoztat, kellemesen hangzik, egy kicsit talán felborzolja a kedélyeket, esetleg alkalmanként gyönyörködtet, aztán „másik zenét hallgatunk”. Ezékiel prófétára így tekintettek kortársai: hallgatták, de következmények nélkül hallgatták. Csak kikapcsolódásként figyeltek rá. Isten ebben a helyzetben azt mondja Ezékiel prófétának: „Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek” (Ez 33,31-32). Vajha felébredne bennünk a felelősség, hogy addig, amíg hallhatjuk, tanulhatjuk, érthetjük Isten szavát, komolyan vegyük, és erre tanítanánk gyermekeinket is!
Hadd maradjon a gyermekek szívében egy-egy felidézhető bölcs tanítás, ami elkíséri őket gyermekkorukból a kamaszkor viharain át a felnőtt kor sikereibe és kudarcaiba. Igen, akarjuk, hogy legyen kenyerük, legyen hivatásuk, legyen társuk, legyen minél többféle képességük a szabadidő eltöltésére, de legyen templomuk is, és legyen hitük is! Legyen templomuk, ahol otthon érezhetik magukat, és legyen hitük, amellyel bíznak Benne, akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön”, és akinek a nevére meg vannak keresztelve!

Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta

.