Nem természetes, hogy istentisztelet után az emberek együtt maradnak és nem hazafelé sietnek, ki-ki a maga útján. Ha igényük van arra, hogy együtt maradjanak, abban a Szentlélek munkája látszik. Ő alakítja egymástól eltérő útjainkat eggyé, és formál közösséggé egyébként egymáshoz nem kapcsolódó, nem kötődő embereket.

A képen a pünkösdi istentiszteleten részt vett híveink egy csoportja látható, akik miután kijöttek a templomból, beszélgetni kezdtek. Nem a rokoni vér, nem a közös foglalkozás volt a meghatározó, hanem az, amiről a 133. Zsoltár írója így vall: “Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Itt ez történt. Gyakorlati megvalósulása annak, ami a pünkösd lényege, hogy eltérő életterületről érkező emberek értik egymást.

.