November 19-én az esti istentisztelet zenés áhítat volt. A miskolci Reményi Ede kamarazenekar előadóművészei Hálakoncertet tartottak.

Az áhítatot a gyülekezet lelkipásztora tartotta. Énekléssel, igeolvasással és rövid Szentírás-magyarázattal kezdődött.

Miért is adtunk hálát? Nem kerek évforduló adta a koncert megrendezését. A lelkipásztor utalt rá, hogy a kamarazenekar 1981-ben jött létre, negyvenkét évvel ezelőtt. Nem kerek évforduló. Lehet ugyan találni kerek évfordulót is mindig, ha a múltba visszatekintünk. A sárospataki gyülekezet idén 485 éves. Volt a jelenlévők között olyan, aki negyven évvel ezelőtt volt pályakezdő. Volt olyan is, akinek az egyik sárospataki felmenőjének 1853-ben – most 170 éve – jelent meg híres görög-magyar szótára, melyet még ma is használunk. Mégsem ezek a kerek és nem kerek évfordulók játszottak szerepet.

1Sám 12,7 versében Sámuel azt mondotta egy Micpánál vívott döntő győztes csata után, melynek megnyerésére semmi esélye nem volt Isten népének, hogy “mindeddig megsegített minket az Úr.” A bibliai történet szerint Sámuel a csata után emlékkövet állított fel Micpa és Sén között. Micpa nevezetes hely volt. A csodás győzelem helyszíne volt, ahol Isten nyilvánvaló jelenlétét tapasztalták meg. Sénről azonban semmit nem tudunk. Ott nem történt semmi olyan, amiről a szentíró megemlékezett volna.

Ennek ma is érvényes üzenete van számunkra. Emléket állítani, hálát adni azért, amit Isten munkásságából észrevettünk, és azért, amit nem vettünk észre. Hálát adni nem csak a nagy és kivételes eseményekért, hanem a jelentéktelennek ítélt dolgokért is, amelyek fölött hamar elsikkadunk.

A nem évszámhoz és kerek évfordulóhoz kötődő koncert üzenete ez volt.

Tartalmas válogatás hangzott el a művészek előadásában a barokktól egészen napjaink komolyzenéjéig.

A koncert végén a lelkipásztor megköszönte az előadóművészek szolgálatát. A zene összeköt – mondotta. Miskolcot Sárospatakkal, de ugyanígy korszakokat is átível. Bachtól Händelen át a barokk muzsikától napjaink komolyzenéjéig. De összekötött földrészeket és régiókat is, hiszen az Egyesült Államok modern komolyzenéje, a finn Sibelius, a marosvásárhelyi gyökerű, de az anyaországban élő Orbán György és a norvég Grieg zenéje is megszólalt.

Mai szakadozó világunkban szükség van a közös értékek megfogalmazására. Ez a zenés áhítaton megtörtént. Legyen így a hétköznapjainkban is ott, ahol élünk. Ezért is hálát adhatunk!

.

.

 

.